1917. április 6.-án az Egyesült Államok hadüzenetet küld a tengelyhatalmaknak, ezzel belép az első világháború harcoló felei közé. Aktív részvételével pedig segít megváltoztatni a változatlan helyzetet nyugaton. Az Egyesült Államok hadserege így megvalósítja az eddigi történelem legösszetettebb és legnagyobb katonai logisztikai manőverét, majd 4 millió katona felszerelésének  és mindennapi étkeztetésének biztosítását. Az amerikai hadsereg ezt biztosító szervezeti egysége a U.S. Army Quartermaster Corps.Csapataink harcban állnak.

A XX. század elején a világ tábornokai és hadmérnökei megrészegülve az ipari forradalom eredményeitől a modern hadsereg követelményeinek megfelelő eszközök kifejlesztésén, az új találmányok alkalmazhatóságán, az új fegyverek kipróbálásán fáradozik. Egy új világrend eljövetelén ábrándozó politikai vezetők pedig támogatókat keresnek céljaikhoz. A világháborút fél év alatt le akarták zavarni a felek, végül négy év mindent felemésztő, véres küzdelem lett belőle, mely megelőlegezte a következő még nagyobb és még tragikusabb világégést. De a sorozatlövő gépfegyverek, a nagyobb ágyuk, az erősebb páncélok és gyilkosabb mérgek mellett a legalapvetőbb igények kielégítésre is gondolni kell, hol, hogyan és mit egyen a katona. A tömeghadsereg élelmezési feladataira minden ország fejleszteni kezdi a saját mobil konyháját, tábori sütödéjét. 

Fedezékben fől az ebéd.

  A századforduló békében telik az európai hadszíntéren, de keleten a nagyhatalmi ambíciókkal ébredő Japán szembekerül a cári Oroszország elbizakodott hadseregével. Az ipari forradalom technikai fejlődése a hadiiparban is megmutatkozik, tömegtermelés a tömegpusztítás szolgálatában. De nem csak keleten kezdenek őrült fegyverkezésbe az országok, Európa és Amerika is készül egy esetleges területi, gazdasági, hatalmi újraelosztásban aktívan kivenni a részét. A tömegek hadseregét pedig élelmezni kell, megindulnak a fejlesztések egy mobil tábori konyha szolgálatba állíthatóságának érdekében.

Propagandaposzter a Japán-Orosz konfliktusról.

  Hétvégén Pesten marasztalt a munkám, így ki kellett hagynom sógorék (ejtsd: schwager) bloghoz kapcsolódó rendezvényét Bécsben. De sebaj, volt itthon is egy kis mozgolódás a 9. Street Food Show keretein belül. Rövid képriport, a hétvégéről...

  A szekérre szerelt mobil konyha etette a cowboyokat a Texastól Kansasig tartó hosszú úton. A chuck wagon létrejöttét gazdasági és társadalmi folyamatok indukálták, a dolgozó ember igényei katalizálták, az elemző gondolkodás és a vállalkozó szellem implementálták. A jól felmért igényre adott kézenfekvő válasz volt - nagy távolságokat megtenni és eközben biztosítani az élelmiszer ellátást egy olyan környezetben, ahol az utánpótlás nehézkes. Ez az igény az iparosodó nagyvárosban is jelentkezett,  a felgyorsult környezet, a mobilitás fontossága, az ipari termelés egyre növekvő humánerőforrás igénye, mind mind egy növekvő igényt generált...

A modern idők modern női

  Idén másodszorra rendezik meg a guruló gasztronómia magyarországi mustráját. Ezúttal a Kincsem Parkban kapott helyett és a programot lóverseny is színesítette.  Majd ötven különböző mobil konyhát lehetett kipróbálni, de volt kávés piaggio (Furgon Espresso), isteni desszertekkel,  pálinkás kocsi, kézműves sörös kisteher. Láthatóan növekszik az igény erre a műfajra, de a kínálat is bővül. Legmeglepőbb a Mirelite, amely egy régi márka feltámasztásán dolgozik, (én még élesen emlékszem a zöldborsó vagy a szilvás gombóc csomagolásán mosolygó eszkimóra), s ebben a műfajban találta meg az eszközt a vásárlók megérintésére. S a Mirelite Street Food kocsija előtti sorokat elnézve: a stratégia működik. Ez a bejegyzés inkább képriport, hiszen a rendezvényről úgyis sokan sok mindent megírnak majd, ezek a képek viszont az én fényképezőgéppel készített benyomásaim.

   Az első guruló konyha alapjául egy Studebaker gyártmányú katonai, teherszállításra szánt szekér szolgált. Nagyjából olyasmi, mint a mi ekhós szekereink. Az időjárás viszontagságai ellen védelmet nyújtó ponyvatetővel fedhető, strapabíró szekér, némi extra felszereléssel.

Ez a magyar szekér, ami épp a vásárba tart. 

A Food Truck története Észak-Amerikában kezdődik a polgárháború utáni időkben, amikor is egy Charles Goodnight nevű fickó 1866 körül megalkotta a Chuck Wagon-t, ami az állatterelők (értsd: cowboy) háromszori étkezését biztosította a hosszú, olykor több mint három hónapos út során.

http://www.cartermuseum.org/collections/smith/collection.php?asn=LC-S6-031&mcat=9&scat=34

   Utoljára 2007-ben voltam kint Szigeten. Most egy ajándék jeggyel újra kimerészkedtem, annak ellenére, hogy a rémtörténeteket a hollandokról, meg a magas árakról, a porról, és a szörnyű tömegről én is hallottam. Jó móka volt, bár azt hiszem az eltelt 8 év nem tűnt el nyomtalanul, s a mindenáron bulizás felemésztő tüze is kihunyni látszik bennem. Ugyanakkor, örömmel vettem észre, hogy meghonosodott a Food Truck gasztronómia nálunk is.

  A Food Truck forradalom 5-6 éve indult Amerikából, tavaly még egy mozifilmet is kapott Chef címmel. Angliában és Németországban már tradícióvá vállt, Magyarországon az első fecskék már jelen voltak, de a hivatalos kezdetet tekinthetjük az első budapesti Food Truck Show megrendezésének. Engem egy jó ideje érdekel már az a téma, de most a Sziget után, ahogy  nézegettem a kint készült képeim: arra gondoltam hogy talán lenne egy blogra való mese ezekről a guruló éttermekről. Nem csak a magyar vonatkozásairól, hanem a nemzetközi trendekről, a kapcsolódó termékekről, a kulturális hatásairól, a gasztronómia ilyen irányú fejlődéséről - szóval mindenről, ami eszembe jut a témával kapcsolatban.

  Akkor legyen ez az prológus, a blogom nyitánya.