1917. április 6.-án az Egyesült Államok hadüzenetet küld a tengelyhatalmaknak, ezzel belép az első világháború harcoló felei közé. Aktív részvételével pedig segít megváltoztatni a változatlan helyzetet nyugaton. Az Egyesült Államok hadserege így megvalósítja az eddigi történelem legösszetettebb és legnagyobb katonai logisztikai manőverét, majd 4 millió katona felszerelésének és mindennapi étkeztetésének biztosítását. Az amerikai hadsereg ezt biztosító szervezeti egysége a U.S. Army Quartermaster Corps.
Csapataink harcban állnak.
A Egyesült Államok seregében a hadtáp szolgálat a kezdetekig nyúlik vissza. A Függetlenségi háborúban már megvannak az alapjai a sereg élelmezésének, legalábbis a szabványosítás szintjén. Washington generális jóváhagyatja a kongresszussal 1775 november 4.-én a katonák heti fejadagját, melynek friss zöldségeket, húst, kenyeret és tejet kell tartalmaznia. Ezek az irányelvek mennyiségileg változtak, de minőségileg a második világháborúig érvényben voltak. Leginkább az élelmiszerek tárolása és tartósítása okozott gondot, hiszen a tengeren túlra kellett szállítani mindent, mivel sem a franciák sem az angolok nem tudták ellátni az amerikaiakat. A szállításnál pedig azt is figyelembe kellett venni, hogy a németek rettegett fegyvere az U-boot állta útját a hajózási útvonalaknak. Mindenből tehát többet, és tartósat kellett majd 8000 km-es távolságba eljuttatni.
A felmerülő problémákra a hadiipar gyorsan reagál, új típusú élelmiszereket találnak ki, új eljárásokat fejlesztenek. Szárított zöldségek gyümölcsök, húskészítmények, készételek és gyümölcsök konzervekként, porkávé - mind az új követelmények szolgálatában. A fronton a katonák a történet szerint konzervekkel bélelték ki a lövészárkokat, annyi volt nekik. Egy másik anekdota, hogy a Berlinig vezető út, konzervekkel van kikövezve. Az amerikai gyárakban voltak olyan gépek, amelyek percenként 250 konzervet töltöttek meg valamilyen áruval. Érdekes, hogy mind között a legértékesebb konzerv a paradicsom volt. Nem csak a tápértéke, hanem kiváló szomjoltó tulajdonsága miatt is tartották nagy becsben a paradicsom konzervet.
A hús szakszerű feldolgozása - vigyázva a hűtőláncra...
1918-ra az Európában harcoló alakulatok húsigénye olyan magas volt (ekkorra már 3 millió embert kellett naponta etetni), hogy a hátországban húshiány alakult ki. Egy katona éves fejadagja húsból megközelítette a 210 kg-ot, s ez a 210 kg marhahús fagyasztva érkezett a tengerentúlról úgy, hogy a hűtőlánc még véletlenül sem szakadhatott meg - hűtött rakterek, hűtőkocsik, hűtőházak biztosították az élelmiszer biztonságot. A meleg étel legtöbbször valamilyen levest és vagy kávét jelentett, amit a lövészárkokban szolgáltak fel, amikor csak lehetséges volt. A gyalogság étele a mozgókonyhában készült, amit amennyire lehet közel vittek a frontvonalhoz, majd ahogy lehet ki is vonták onnan.
Amerikai fejlesztés volt az az étel szelence is, amely a szövetséges csapatoknál gyakorlatilag megszüntette az éhezés fogalmát. Tartalma 3 féle granulátum, amely a lehető legtöbb tápértéket tartalmazta. Az első egy hús és liszt keverékéből készült keksz, a második egy csoki, a harmadik pedig egy sós-borsos keksz. Mindhárom magas tápértékű, és csak a feljebbvaló utasítására lehet kinyitni, vagy vészhelyzetben. A húsos kekszet önmagában is meglehetett enni, vagy víz hozzáadásával valami kása szerű könnyen fogyasztható dolgot lehetett kevergetni belőle, a csoki rudat pedig forró csokiként feloldani vízben és forralni a teljes feloldódásig.
Az ezek alapján is tisztán érzékelhető, hogy a K.u.K. sereg hadtápja messze elmarad az Amerikaiak lehetőségeitől. Sőt 1918-ra a Tengelyhatalmak teljesen kimerülnek, mind hadianyagba, mind haderőben, mind élelemben. A hátországokban nélkülözés és gazdasági összeomlás fenyeget. A seregeik morálja egyre alacsonyabb. Amerika szerepvállalása eldöntötte a háború végkimenetelét, mind gazdaságilag, mind innovációban a Tengelyhatalmak teljesítő képességét messze túl tudta szárnyalni. S mindeközben otthon, minden újabb Európa felé tartó teherhajó rakománnyal erősebb gazdaságot épített ki. Az élelmiszeripart ma is meghatározó tartósítási eljárások többsége ekkor lett gépesítve, nagyüzemi technológiává fejlesztve.
A végére hagytam egy tanulságos rövidfilmet a Quartermaster Corps működéséről. Érdemes belenézi!
Minden tetszésnyilvánítást szívesen fogadunk, nem beszélve a megosztásokról!
