A Food Truck története Észak-Amerikában kezdődik a polgárháború utáni időkben, amikor is egy Charles Goodnight nevű fickó 1866 körül megalkotta a Chuck Wagon-t, ami az állatterelők (értsd: cowboy) háromszori étkezését biztosította a hosszú, olykor több mint három hónapos út során.
http://www.cartermuseum.org/collections/smith/collection.php?asn=LC-S6-031&mcat=9&scat=34
A polgárháború után a húshiányban szenvedő északi államoknak marhára volt szüksége, mivel a nagytestű őshonos bivalyokat sikerült addigra szinte teljesen kiirtani. Emiatt délről Texas-ból, illetve a Nagy-Síkságról kellett nagy számban terelni marhákat a nagyobb elosztó húspiacokra, amelyek között a legfontosabb a 1867-ben Chicago-ban megalapított Armor & Company húsfeldolgozó központ volt. Texasból Chicagóig hosszú az út, még úgy is, hogy Kansas államban létrejöttek felvásárló központok, amik vonatra illetve hajóra rakták a marhákat. A csordával átlagosan 40 kilométert lehet naponta megtenni, de nem célszerű, mert a hajtott csorda veszít a testsúlyából, értsd fogyni kezd, az meg nem jó, mert úgy kevesebbért lehet eladni. Ezért inkább kisebb távolságokat tettek meg velük, 12-15 kilométert naponta. Ha vesszük Chisholm Trail-t, ami az egyik fontos marhaterelő útvonal volt a maga 1600 kilométer hosszával, az az út nagyjából két hónapig tartott, ha minden rendben volt. S akkoriban azért nem volt mindig minden rendben. A banditák, az időjárás, sérülések, a prérifarkasok, sok nehézséggel kellet szembe nézni, ha az ember Cowboy-nak állt. Pláne napi 1 dollárért, amikor 5 dollár 67 cent volt átlagosan egy pár férfi csizma. ( University of Missouri könyvtárának oldalán csupa érdekes táblázat! ) Egy átlagos csorda 3000 állatból állt, erre 12-16 cowboy felügyelt, akiket megfelelően el kellett látni élelemmel.
A Chisholm Trail korabeli térképe
S itt jutunk el a Chuck Wagon-ig: Charles Goodnight, aki maga is marhahajtással foglalkozott, s az ő nevéhez fűződik a 3200 kilométer hosszú Goodnight-Loving Trail; átépített egy katonai szekeret, hogy egy olyan mobil konyhát alakítson ki benne, amelyik megfelelően erős, egy ekkora úthoz, rendelkezik zárható fakokkal, amik megvédik az ételt a portól és közvetlen napsütéstől, biztonságosan tárolható rajta a víz. A konyhai eszközök mind a célszerűség és a strapabíróság tulajdonságai mentén lettek összeválogatva. A Chuck Wagon alapélelmiszerei közé tartozott a szárított bab, a kukorica liszt, a kávé,a só, a cukor és a különböző tartósított húsok. Ezek mellett konzerveket, krumplit, hagymát, chili paprikát és természetesen fűszereket visznek magukkal. Ezzel a megoldással nagy távolságokat is képesek viszonylagos komforttal megtenni, s a meleg étel, nagyon fontos moráljavító tényező, ahogyan azt majd később más területein is a világnak felismerik majd.
William Henry Jackson [Public domain], via Wikimedia Commons
Így születik meg a kerekekre szerelt konyha, s ezek voltak az okok amik szükségessé tették a megszületését. A következő posztban a Chuck Wagont kicsit alaposabban körüljárjuk.
U.i.: Egy nyakatekert filmes hivatkozás: A Die Hard első részében Hans és Mclane párbaja alkalmával, elhangzik az a mondat, ami a magyar szinkronba nem került bele, mivel nem nagyon tudta hova kötni a magyar néző, hogy Happy trails Hans! - Ez pedig egy régi, gyerekeknek készült rádiós műsor főcímdala, ami cowboyokról szól. A Toy Story Woody-ja a főszereplő cowboyról és country énekesről Roy Rogersről lett mintázva. S hogy mindez miért érdekes, mert Mclane nem John Wayne-t tartja példaképének, akire Hans hivatkozik, hanem a barátságos, tisztelettudó és mindig segítőkész "Woody"-ra.
