A XX. század elején a világ tábornokai és hadmérnökei megrészegülve az ipari forradalom eredményeitől a modern hadsereg követelményeinek megfelelő eszközök kifejlesztésén, az új találmányok alkalmazhatóságán, az új fegyverek kipróbálásán fáradozik. Egy új világrend eljövetelén ábrándozó politikai vezetők pedig támogatókat keresnek céljaikhoz. A világháborút fél év alatt le akarták zavarni a felek, végül négy év mindent felemésztő, véres küzdelem lett belőle, mely megelőlegezte a következő még nagyobb és még tragikusabb világégést. De a sorozatlövő gépfegyverek, a nagyobb ágyuk, az erősebb páncélok és gyilkosabb mérgek mellett a legalapvetőbb igények kielégítésre is gondolni kell, hol, hogyan és mit egyen a katona. A tömeghadsereg élelmezési feladataira minden ország fejleszteni kezdi a saját mobil konyháját, tábori sütödéjét.
Legtöbb eszköz szekérre szerelt, fa tüzelésű főzőüst vagy sütőkemence, lehajtható kéménnyel, esetenként víztartállyal. A K.u.K. hadsereg 1901M tábori sütőkemencéje és az 1909M mozgókonyhája is Weiss Manfréd csepeli gyárában készül a Császári és Királyi sereg számára. A sütőkemence, mely a helyi körülményekhez alkalmazkodó kenyérsütést próbálta kiváltani, Békéssy József vezérkari őrnagy találmánya volt, melyet 1899 január 23.-án kelt levelében ismertetett Weiss Manfréddal. A helyi körülményekhez való igazodás több szempontból is nehézkes volt, mivel vagy helyi kemencékben kellett a sütést megoldani, vagy vaskályhákat kellett a helyszínre szállítani, ami hadgyakorlatok alkalmával még talán gond nélkül megoldható, de háborús időkben igen bizonytalan kimenetelű lehet. Nem beszélve az időről, mindkét megoldás helyhez kötötten üzemeltethető. Békéssy találmánya ezért volt hasznos, olyannyira, hogy már 2 évre rá hadrendbe is kerül a Monarchiában, mivel a kemencét menet közben is lehetett fűteni, így a megérkezés pillanatától üzemképes volt.
A tábori sütödék kezdetben a együtt mozogtak a sereg többi részével, de rövid időn belül a hadvezetés rájött, hogy a frontvonalban lévő sütödék folytonos helyváltoztatásra kényszerülnek, így viszont kenyérsütés helyett folyamatosan menetelnek, ez pedig ellátási hiányokat eredményez. A sütöde felállításánál fontos szempont volt, hogy az időjárás viszontagságaitól és a légi megfigyelés ellen védve legyen, fa és víz utánpótlás legyen a közelben, az esetleges javítások elvégezhetőek legyenek közeli szerelőműhely vagy gyár segítségével. A háború vége felé a kenyér minősége úgy megromlott a liszthiány miatt, hogy pótlólag fűrészport kevertek bele. 1918-ban pedig az egész arcvonal nem kapott már kenyeret.
1909 előtt a katonákra a laktanyai konyhákban főztek, hadgyakorlatokon két személyes tábori főzőedényekben kellett saját maguknak megoldani az ebédet. Azonban a katonák többsége nem volt ügyes szakács, a kantinhoz pedig vissza kell jutni, erre a problémára kereste a választ a hadsereg, és többéves előkészítés után 1909-ben rendszeresítik a 1909 M jelű mozgókonyhát. Weiss Manfréd, az egyik gyártója az állami megrendelésnek. Még a nagy háború előtt hadgyakorlatokon tesztelik a gulyáságyút, több hibára derül fény, köztük arra, hogy a katonák nem tisztítják megfelelően az eszközöket, egy két szelep konstrukcióján javítani kell, kerülni kell az erős tüzelést, lassan kell benne főzni. Ezeket a hibákat kijavították, de a háborúba újabb nehézségekkel kerültek szembe a katonák. A meleg ételt a tűzvonalba eljuttatni nem volt egyszerű, a ló vontatta szekerek nem bizonyultak megfelelően gyorsnak - kivonásukkor sok ló elpusztult, sok mobil konyha semmisült meg. A másik véglet, hogy a harcoló csapatok hátrahagyták az eszközeiket, olykor túlságosan is, az ételek megromlottak, vagy csak hidegen jutottak el a célig. Másik komoly problémát az utak minősége jelentette, tengelytörés és keréktörés a megtett távolságok miatt, de az utak minősége miatt is sok volt. Ezek is lassították a konyha haladását.
De a problémákon túl, melyek nyilvánvalóan előfordultak,a mozgókonyhák felhasználását a találékonyság bővítette. Volt hogy kenyeret, vizet szállítottak vele, de kisebb átalakításokkal, használták a ruhák kifőzésére, fertőtlenítésre is.
Ruhafertőtlenítés K.u.K. módra
A 1909M tábori konyha és az 1901M tábori sütöde a háború után is hadrendben maradtak, az 1930-as évektől aztán az új követelmények, a gépesítés, a gyorsabb csapatszállítási igények kiszorítják ezeket az eszközöket a hadsereg kötelékéből. A mozgó konyha beváltotta a hozzá fűzött reményeket, ha nem is hiánytalanul. Bizonyította nélkülözhetetlenségét, új fegyvernemet hozott létre a kiszolgáló alakulatoknál, a hadtápot, de ekkor még élelmező tisztnek vagy gazdásztisztnek hívják.
A monarchia felbomlik, a csepeli gyárat a Budapestet elfoglaló román csapatok le akarják szerelni, a hadsereg szétszéled, az ország összemegy, a világ pedig zakatol az új háború felé. A hadsereget újraszervezik, de az már a következő cikk, amiben kicsit jobban kitekintünk nemzetközi viszonylatban is.
